Nincs már hová lennem, kegyelmes Istenem,
Mert körülvett engem szörnyű veszedelem,
Segedelmem, légy mellettem, ne hagyj megszégyenednem!
Vagy ha azt akarod, hogy tűrjem ostorod,
Csak rút szégyentől óvd fejemet, ha bántod,
Halálomot inkább elhozd, hogynem rútítsd orcámot!
Áldj meg vitézséggel, a jó hírrel, névvel,
Hogy szép tisztességgel mindent végezzek el,
Öltöztess fel fegyvereddel, jó ésszel, bátor szívvel!
Ne gyalázzon engem kevély ellenségem,
Te légy, Uram, velem jótevő Istenem,
Nagy szégyenem ne viseljem tovább, s ne hagyj elesnem!
Kiért dicsérhessen lelkem mindenképpen,
Hogy mindenek ellen megtartottál épen:
Áldott Isten, hála legyen neked örökké, Ámen.
(B.B.)
