Odakinn búcsúzik a nyár
2008.03.06. 15:47 | mory | Szólj hozzá!
Amikor azt mondtad, hogy vége,
Azt hittem, tréfáltál csupán.
Még együtt mentünk ki a rétre,
És miénk volt a délután.
Amikor elhagytak az álmok,
Még mindig reménykedtem én,
De most az ablakomnál állok,
S köröttem elfogyott a fény.
Odakint búcsúzik a nyár,
Rőt levél remeg a fán.
Sietve búcsúzik a nyár,
Por szitál lépte nyomán.
Szeptember söpör már a tereken,
Sírnak az őszi kertek.
Közöttük szalad még a szerelem,
Kifakult álmot kerget.
Én őrzöm, egyedül csak én,
Emlékét még a régi nyárnak,
Nézem a vihartépte fákat,
Szemembe könnyet csal a szél.
És közben búcsúzik a nyár,
Rőt levél remeg a fán.
Magamtól kérdezem csak már:
Mi jöhet ezután?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://akka.blog.hu/api/trackback/id/tr19368454
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
