Kék már az ősz, akár a szilva hamva,
maradj velem ne hagyj ne hagyj magamra
maholnap itt a hó a dér a harmat
szeress nagyon kivánlak és akarlak
még csillag nincs az este fénytelen
tenélküled minden reménytelen
Amott ezüst vitorla szárnya lebben
az ónnal-szőtt higany-szín szürkületben
borzong a víz villózva száll a fodra
ha itt volnál ráhajlanék karodra
hol vagy ó merre vagy míly tájakon
átfogja torkomat a fájdalom
A felhők vére rőt s a vízbe csorran
kék sellő úszik itt a gyöngy habokban
egy templom tornya felkiált az égre
emlékezz mindig rám szemem szinére
az égen dél felé egy fecske száll
a boldogság a nyár oly messze már.
